Próbálok erre koncentrálni.
Nálam tegnap volt "péntek 13."
Második kiállításomról csúnyán sérülten kaptam vissza a bútoraimat. 😡😡😡😡😡😡 Mindez a nem körültekintő leszarós szállítás eredménye.
Mellékelnék képeket, de nem vagyok képes most egyszerre szembenézni vele. 😟 Ahogy tegnap "átfutottam", minden sérülés javítható... de az érzés sajnos megmarad. (Mintha három gyönyörű gyerekedet egy kirándulás után - ahol nem kapcsolták be a biztonsági öveiket - úgy "kapnád vissza", hogy tele van a testük foltokkal, csikarásokkal...)
S hogy ez mire tanít?
Csak MI csomagoljuk és szállítjuk az alkotásaimat ezentúl.
Illetve nem árt kauciót vagy fedezetet vagy nemtudommit kérni minden kiállításrendezőtől.
Ja, és persze a képek egy része is sérült, a béna elpakolás miatt. A képakasztók könnyen nyomot hagynak a puha fán (mert a fenyő az). Szerencsére a visszahívott és már eladott képek megúszták ... "csak" a Fő Kép, Anyukám 60x60 cm-es Angyala sérült jobban, de mindenki szerencséjére a helyére visszaakasztva (végre, 2 hónap után) nem feltűnő. A sebhelyek pedig arra valók, hogy tudd, megtörtént az életed...
A stratégiám a Bútoraim esetében, hogy szépen, lépésenként haladunk majd előre. Egyszerre éppen elég lesz egy "bibi"-vel foglalkozni. Hosszú menet lesz...
Ezzel fogom kezdeni:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése