Amit ígértem

Pénteken megérkezett a pozitív hitelbírálat :) Persze ezzel még nincs vége a várakozásnak, de számításaim szerint maximum egy hónap, és kulcsunk is lesz. Végre...
A kép alapján talán megértitek, miért vagyok ennyire türelmetlen. :)

Hangulat pirosban

Saját festés - a szék és a fal is.

Egy kis ízelítő

Babonás vagyok, szóval amíg a hitelbírálat meg nem érkezik, nem rakom fel a Házunk fényképét sem. Bocsi :)

Egy korábbi alkotást viszont megmutatok kedvcsinálónak.
A nagymamámtól örökölt két éjjeliszekrényt festettük át Párommal több éve. Akkor még külön laktunk, mindketten a szülői házban - a kék szekrényke Hozzá, míg a barna hozzám került. Mindig is tetszett a barna-kék párosítás, ez adta az ihletet. A minta sablonnal készült, azért ilyen egyszerű, hogy könnyebb legyen a papírból kivágni, amit felrajzoltam :) Fújós festékkel alkottunk, még nem túl gyakorlottan, ami annyit tesz, hogy nem lakkoztuk, szóval eléggé vonzzák a port (és a régi műbőr motorosdzsekit, ami Páromnál a kék szekrény oldalába beleragadt, nyomot hagyva :( )

Utálok várni...

Tele vagyok izgalommal, idegességgel, türelmetlenséggel, és igen, egy kis félelemmel is. Lassan egy hónapja, hogy papíron miénk a Ház, de amíg nem érkezik meg a hitel, nem kapunk kulcsot sem.
Szóval várunk. Néha leparkolunk a házunk előtt, nézzük, és próbáljuk elképzelni jövendő életünket a falai között.
Én még nem tudom, mikor fogom felfogni, hogy az évek óta mindig csodált házikó ("Látod, Édes, ilyen házat szeretnék!") lassan a miénk...

A blogot is ez a szerelem ihlette, no meg néhány másik blog (a későbbiekben meg is nevezem őket), és az öröm, hogy végre igazán és nagyban kiélhetem a kreativitásomat. Festhetek falat-bútort, lesz egy műhelyem... miért is ne mutassam meg Nektek, miket alkotok, mik kerülnek elő a ládafiából?