A teljesség igénye nélkül

Ami persze nem igaz. Igény az végtelenül van bennem, hogy lássam, "gyerkőceim", eladott képeim hogy állnak helyt új helyükön. Persze néha elfelejtem átadáskor a felszólítást megtenni, de a legnagyobb "ellenség" most az élet maga. Különféle okokból, de most valahogy mindenki felújít, és értelemszerűen a képem az utolsó, végül is kiemelt, védett helyen áll... csak győzzem kivárni, hogy feltegyék velük a pontot a KIS i-re! (Mert ugye jól látszik, a nagyon nincs, írott formában sem... engem pedig ezzel lehet kikergetni a világból.)

De kezdjük a helyükön lévő alkotásaimmal.

Pusheen cicára Anita unokatesóm csapott le lelkesen, már a kiállításomon. Azt mondta, több helyszínnel is próbálkoztak otthon, végül a munka-és játék-állomás számítógép-asztalnál lett az otthona a cicának, hogy minél többször a közelükben legyen, 😍 

Motoros barátaink rögtön két képemmel is gazdagodtak. Snoopy pont azért lett szerelem, mert elsőre gőzük sem volt, mit ábrázol 😁Többen is voltak így ezzel a kiállításon, pedig ez az ikonikus háztetőn-hasalós póz. 😉💖

A felirat ( THE 'EARTH' WITHOUT 'ART' IS JUST 'EH' = A Föld művészet nélkül csupán "eh") megrendelésre készült. Az eredetit nem adtam el, a konyhánk dísze. Annyira magamnak készítettem, nem gondoltam, hogy ennyire kapós lesz - 2 barátunk is rendelt. Ez volt az első kép, amit a nagy hajrában, kislányom engedélyével, akkor is szegelhettem, amikor Ő már aludt. Plusz, téves méretkérés miatt, fordított szálirányos az enyém, ettől másabb (ezt a többi készítésekor láttam csak, de jobban is tetszik 😊) 

Volt is egy kis harcom másik megrendelőmmel - minden áron az eredeti képet szerette volna. De az első 2 ok miatt nem adtam. Végül az nyugtatta meg - remélem, tényleg -, amikor írtam, hogy mindenképpen EREDETIT fog kapni, mert azt is ÉN készítem, nem lenyúlós értelemben másolat."Cserébe" fotót sem kaptam még Tőle... Khm-khm...

Nagyon várom azokat a fotókat, ahol felújítás zajlik még.

Pláne, mert az egyik "helyére váró" az Eiffel-torony. (Utólag érzem, hogy túl  olcsón adtam, de az még rögtön az első kiállítás után elkelt... Meglepődtem-örültem ennek, de önbizalmam nem volt még.)

Már a következőnek is megvan a háttér-tervem...

Nagyon várom festékboltos szinte-barátaink nappalijáról is a fotót, 3 képet is vettek oda. 

Illetve gyerekkori Barátnőmhöz került a lányfej, a kiállításról (itt a képen, ez már megrendelés volt), csak Ő is éppen lakás-felújításban van.

Ahogy egyetemi Barátnőmék is alakítják a lakást (tyű, milyen "burzsuj" barátaim vannak!😀). Hálószobájukba kb. 2 éve angyalt, Kislányuknak lovacskát szegeltem.
  

Mivel a munkáimhoz aránylag pici keresztszemes mintákra van szükségem (hogy a szegelt kép ne legyen túl nagy), ezt a lovat is egy téli kép részleteként találtam meg. Hímezve kb. 3x4 cm lenne - az én képem kb. 25x35 cm-es lett.

Szintén költözés miatt nem kaptam még fotót a Sárkányról, amit kép alapján terveztem meg, és készítettem el. Teljesen egyedi.

 

Szóval, van mire várnom... de lesz legalább újabb bejegyzés... a korábbiak pedig itt.

 

Induljunk a kályhától

Házunk központi része a hatalmas cserépkályha. Télen a tűz ropogásán túl elvarázsol azzal, hogy "teszi a dolgát", és két, jelenleg használt, hatalmas helyiségünket befűti.

9 éve költöztünk be, 9 tél óta használjuk a kályhát töretlenül, és egyre ügyesebben. 

Azonban az még csak idén jutott el hozzánk, a tudatunkig, hogy maximum 5 évente takarítani kell.

A cuki kis kerek "gombok" a kályha alján a takarítónyílásokat fedik. Újabb döbbenet, hogy elég volt a mesternek egy kis vizet rápermetezni, és az agyag, amivel "tapasztják a kályhát, "engedett".

Rengeteg hamut távolított így el Mesterünk.

1-1 vödörnyit mindkét nyílásból.

A tiszta bal oldal.

Majd a Mester a kályha tetejét is megbontotta, hogy jobban lássa a járatok tisztaságát. Nem volt könnyű. Kályhánk fölött kb. 20-25 cm hely van a falrészig, ami fölötte fut. A kályha tetejét 15x15 cm-es kék csempék borítják, alattuk levélcserepek voltak-vannak. Ezek cserélve lettek.

A kémény felé nem igazán tűnt átjárhatónak a járat. Párom a kémény tisztítónyílásán kémlelte - volna - az eget...Nálunk elég bonyolult ennek a tisztítónyílásnak a helyzete is, konkrétan " be van építve" a konyhabútorral. Pátom felment a padlásra is -beigazolódott Mesterünk sejtése: a kéményben van egy kis lépcsőzetes eltolás.

Persze végül kiderült, nem ettől "bujkált az ég" - a kémény alsó részén, konkrétan a kályha mellett, a kályha teteje és a tisztítónyílás között egy masszív kátrányos eltömődés volt. (No, ha az valahogy lángra kap... azt mondják, ezer fokon ég. Lángolt volna az egész kémény... és inkább ne gondoljuk tovább.)

Párom éppen elérte kézzel lentről az eltömődést. A Mester nyugodtan-kedvesen figyelmeztetett minket, hogy jó, persze, csinálja, most van itt ő is, de néhány darab potyogása után a kátrányos cucc, ha megindul - és meg fog -, lezuttyan a por, ami még nem tömörödött, és beborít mindent a helyiségben. Jó adag már megkövült kátrány kiszedése és kéménytisztító seprű (az az igazi 😄) masszív használata után...nos...

...igaza lett.

Szóval... kellett egy "kis" takarítás utána, de a kályhánk azóta még jobban dolgozik és melegít.

Az pedig, hogy a közel 4-5 óra munka alatt (na jó, én csak néztem), irtó jót beszélgettünk hárman - íjászatról, néprajzról, Erdélyről..., külön ajándék. 💖😍

Újra és újra döbbenek, döbbenünk, mekkora szerencsénk van ezzel a házzal. (...és valahogy én "varázsoltam".)

Szék Halloweenkor

 A készítése néha már tényleg ijesztő volt. 😁

Közel 3 éve várakozik nálunk 2 kis szék. Nővéremé eredetileg, de először nem tudta eldönteni, milyenre kárpitozzam, aztán (úgy egy év után) el is felejtődött a dolog. Így maradt a köztes állapot. Ez.

Aztán jött Pici, no meg 6 évre rá a suli, és az ugyan ilyen, Mamámtól örökölt kis szék kell a kis íróasztalához. Mivel még egy szobában alszik velünk (hogy miért, az hosszú, ám a jelen írás esetén lényegtelen történet) a mi és az Ő ágya között vált szükségessé eddig a szék. 

No, most végre kicseréltük 😃

Persze, nem volt olyan egyszerű menet. 

1. Első körben összeraktam a lábait, a távtartó kis lécekkel együtt. Majd rácsavaroztam az ülőkét, és kissé csodálkoztam, hogy nagyon ingatag. Úgyhogy be kellett látnom, a kis összekötő léceket ragasztani kell a helyükre.

2. Tehát szétszedés, faragasztó vásárlás (pár nap kivárás...), mert a meglévőt nem találtuk sehol...

3. Párom lecsavarozta az ülőkét, és együttes "erővel" összeragasztottuk a szék lábait. Majd visszacsavarozta az ülőkét, és tök boldogak voltunk... amíg rá nem néztem pár  óra múlva a székre, ami még rajzolásra várt. Az "alapozó rétegnek" feltett fehér lepedőre kívántunk rajzolni Picurral. A szék pedig viccesen és csámpásan kacsintott vissza rám, ugyanis a léceket sikerült fordítva rögzíteni, így az eredetileg szétálló lábak összefelé tartottak. Fénykép nem készült, és sajnos még nevetni sem támadt kedvünk rajta, pedig elég viccesen nézett ki. Szóval...

4. Párom általi gyors szétkapás még este - szerencsére a faragasztó még nem olyan véglegesen oldhatatlan pár óra után. Aztán pár nap múlva (mert közben volt Halloween-futás, meg másnap bulizás a szomszédainkkal), jóóóól odafigyelve végre  újult lendülettel összerakta Párom.

5. Végül alkoholos filccel szépen megrajzoltuk a mintát. A boszit kislányunk fejjel lefelé 😉

Most már csak picit billeg... lehet, rosszul pároztattuk a két székecske lábát...😁Hát, legfeljebb szétszedjük-összerakjuk még egyszer 😅 Egyelőre a célnak megfelel 😉