3ból a 2és feledik

 Már 8 éve megvan a 3 kiállás a szobánk mennyezetén. Na jó, lassan 9 éve. A határozott terv már akkor megvolt, holott villanyosunk is rendesen értetlenkedett - 3 különálló lámpatestet képzeltem el ide. Nem mondom, hogy teljesen egyedi ötlet volt már akkor is... lakberendezési magazinban láttam először a példát, és beleszerettem. Sőt, már 2009-ben, lakber tanulmányaim során is "alkalmaztam".

Persze a 3 lehetőségből még mindig csak egy a működőképes, de a lámpaburák helyzete alakul 😉

Szintén nagyon régen, Nővéremtől került hozzám ez a nem pici lámpabura. Neki a kis asztalka kellett csak, én hoztam a maradékot.

Talán elnézitek nekem, hogy ettől a kopott rózsaszín huzattól azonnal megváltam. Amúgy is szakadt volt. (Mint a zoknim a képen 😅)

Maradt ez a kis "habos-babos" fém alap. 

Először aranyra kezdtem festeni, de egyrészt nehezen láttam, hol is járok, és rájöttem, a tervezett helyén is ez lenne a helyzet - alig látszana.

Így újratervezésként hol máshol köthettem volna ki - fekete lett.

Persze látni így sem volt könnyű, túl vékony a fém anyag.

A fekete festéknél egy unikornis is a segítségemre sietett. 💖 Persze a rossz fényviszonyok miatt még kellett utána is molyolni vele. Legvégül már Párom fejezte be (?), de annyira úgysem látszik, ha maradt is néhol pici hiány 😁

Végül este, amíg én tornáztam, Párom megkreálta a kívánt kicsit-káosz látványt. Semmi sem feltétlen végleges, de így most tetszik.

Persze, a be-nem-üzemelt vezetékek látszanak, cserébe a nagy fém"csengő" alig..

Biztos, lesz még itt finomítás, hiszen a gyerekkorom-emléke lapos kis lampion nem valószínű, hogy alkalmas lesz villanykörte befogadására.... de ez az átmeneti állapot mégis megnyugtat kissé. Így 8-9 év után.

Aztán egyszer majdcsak jön a végleges verzió is... néhány év múlva...

Feltárás 1.

 Tavaly március óta halasztottuk a dolgot, de néhány napja, Anyukám  noszogatására segítségével, megkezdtük a hátsó szoba feltárását.

Nem is tudom, közben miért ne m fotóztam. Pedig lett volna mit, elhihetitek ... bár őszintén nem értettem azt a körülbelül 30 darab (!) kisebb-nagyobb kartondobozt... pláne a dobozban kisebb doboz kombinációt. Minden esetre nehezen, de csak belefért minden a szelektív kukába (az más kérdés, hogy mégsem került ki az utcára aznap, amikor ürítették ...volna 😐 de hát...semmi sem lehet tökéletes).

Végül, egy délelőttnyi pakolás, már szemmel látható eredményei (mi legalábbis látjuk, és nyugodtan vissza lehet nézni a fentebbi, mégezelőtti verziót ;) :

Az ajtó mögött még átnézésre váró  dobozok - emlékek, kreatív cuccok- csak a doboz fog változni egyelőre.

Itt látszik a legjelentősebb változás. Megszüntettük a raklap-ágyat - 4 raklap került ki. A járóka tele továbbadásra váró cuccokkal, a kép bal oldalán pedig azok, a részben átnézett és válogatott-felcímkézett csomagok, amiben a kapott gyerekruhák várnak. Némelyik még évekig, mert egy 5-6 évvel idősebb kislány kinőtt cuccai (bár némelyik még rám is jó 😏 eddig egy színes kötött téli sapkát nyúltam le 😄 ) Mindenesetre örök hála a nekünk adományozóknak, van néhány ismerősünk, aki így adja tovább a gyerkőc kinőtt /megunt dolgait (azaz boldogan megszabadul a feleslegessé vált cuccoktól, amik durván beterítik a jó esetben használaton kívüli lakásrészt). Brutálisan boldog vagyok, hogy ekkora házunk van. (Persze nem csak emiatt.) Jelenleg persze durván a harmadát hasznosítjuk, de lassan terjeszkedünk újra az alsókonyha felé (na igen, az alaprajz folytatása sem ártana... mindenesetre nézzétek meg újra ezt - a szoba-nappali-konyha-fürdő 3asban éldegélünk... 3asban 💖 6 éve írtam ezt a bejegyzést, azóta sok minden változott. például a hátsó terasz-kinyitás tuti nem valósul meg.)

A matracok mögötti dobozokban könyvek. Mi más?  Na azok kipakolását várom nagyon... és a percet, amikor Picur megtanul olvasni, és bombázhatom a jobbnál jobb könyveimmel. 💖

Igazából a jelentős változás akkor jön el, ha a barna szekrények helyére és a sarok-kuckóba jöhetnek a Picinek szánt bútorok. A szinteltolásos emeletes ágy szekrénnyel, az íróasztal, a fésülködő asztal. 

Ezeket persze még festegetni is kell néhol 😏

Szeretnék majd neki egy felfüggeszthető fotelt is, no meg a többi tervem...

ˇˇCsupán" azt nem tudom elképzelni, hogy éjszaka ne halljam a szuszogását 😳Hát, legfeljebb én is költözök... 😬😍

Hazám, hazám...*

Van egy földgömböm. Még Nagymamámé volt. (Apukám Anyukája - név alapján volt Ő Nagymama, míg Anyukám Anyukája Pálinkás Mama.)

Emlékszem, néha együtt is nézegettük Mamával a gömböt, az pedig szinte milliméterre pontosan megvan az emlékeimben, hol volt a helye a házban. (Hálófülke, asztal a sarokban az ágy és az ablak között...)

Mama imádta nézegetni, úgy, hogy életében a várost is nagyon ritkán hagyta el. 

A földgömb még rendszerváltás előtti, 1979-es, "politikai földgömb". (Létezett a feliratai alapján belül világítós verziója is. No ez nem olyan.) Még Szovjetunió, Csehszlovákia, Jugoszlávia szerepel rajta.

Nekem mindig tetszettek a mattfekete "föld"gömbök, de egyrészt már kissé elcsépelt lett (úgy dereng, az IKEA-ban is lehet kapni), másrészt örökséget nem bántunk.

Csak amennyire megkívánja. 😉

A Földet levettük az időtől megsárgult műanag tartóról, és jöhetett is a táblafesték. Mi más?

Az első réteg persze még nagyon nem volt az igazi. Féltem is, hogy "ledobja" magáról a festéket, de 2-3 réteg kellett csak, és még picit csiszolni is lehetett köztük.

Az alját is lefestettem.

A végeredmény tökéletesen sima, egyenletes mattfekete. Elegáns, stílusos.

 Nálunk lassan mindenhol fellelhető a táblafesték...

Máig nem értem, a Trinát hogy nem kapott az alkalmon, amikor jeleztem 4 éve, hogy a Bogaram is tábla-fekete...

* Mamám kedves éneke volt a Bánk bánból. Azóta igazán sírós...

Luca széke*

* Ami éjjeli szekrény, és nem 13 napig készült... hanem stílusosan, 13 hónapig 😃.

(Ennek tükrében, no meg amúgy sem, nem ajánlom a tetejére állva nézelődést, se karácsonyi éjféli misén, se máskor. Ki tudja... 😏)

No persze nem egyfolytában tartott idáig az elkészülése, sok-sok napra jutott egy-egy kisebb, vagy nagyobb részfeladat... vagy azok ismétlése, korrigálása, ahogy az már szinte szokásommá vált, pláne a többszínű bútorok esetében. "Szeretem" magam "megviccelni", no.

Kezdtem a már bemutatott festékpróbával, és annak javításával. Ez a kép valahogy kimaradt a korábbi bejegyzésből, pedig nagyon szépen mutatja a Lignocolor kréta- és az ezer éves, erősen felkavarandó Polifarbe Platinum közötti különbségeket - nem csak színben.

Az alsó az igazi. 

Itt a már elkészült ajtó teteje kívánt kis korrigálást (csiszolás-festés).

Belül "nap-sárgára" kívántam festeni. Már a 2. kis dobozos arany Pentart festéket használtam el belülre, nem tökéletes eredménnyel... majd "bevásároltunk" (= 3 dobozzal vettünk) a megszűnésre kárhoztatott 1 literes Platinumból, 3-féle színt, amiből a sárga (dália) árnyalat igen közel állt az addigi aranyhoz, és még közelebb az általam elképzelthez... így a bútor belseje igen hamar és könnyen elkészült (a kezdeti, akril festékkel szarakodás bénázás után).

Nem túl jó kép, de fényben-élőben sem volt különbség a falfestékkel korábban festett kis fa lap és a bútor arany belseje között színben.

Úgyhogy átfestettem. Gyorsabban, szebbre.

Majd jött a táblafestékes nyugi-festés kívülre, az ajtó belsejére, a bútor tetejére, aljára.

Persze egy-két helyre kellett egy kis fatapasz. Az ilyen apróságok lassították a folyamatot.

Majd amikor már azt hittem, szépen lelakkozva minden... rá kellett jönnünk az ajtó felrakása után, hogy a sárga belül-körben inkább fekete kell legyen... tapaszolás-festés.

Aztán a bútor ilyen-olyan kis egyenetlenségei... újra csiszolások... még egy -két réteg festék...

Persze ekkor már végleges lakkozásra készültem... amíg a festés javítgatásával foglalkoztam, a maradék lakkom kifolyt a műanyag tárolókosárban a konyhakőre. ------lehetett volna nagyobb is a katasztrófa, de szerencsére egyrészt már kevés volt a doboz alján, másrészt Párom délután pont tudott venni egy új lakkot.

Szóval este már lakkozhattam is. Azt hiszem, így történt, de lehet idő nem volt rá, illetve újra közbeszólt a maximalizmusom... még egy kis csiszolgatás, még egy kis festés, hogy igazán szép legyen a szekrényke.

Végül...

Felkerült az ajtó, kisebb kutatás után megtalált bútorgombostól.

A belső kis polc is a helyén.

Most már csak új tulajdonosát keresi 💓😉

 

Vége

 Ez a nyár hozott néhány változást a Házunk táján. Amikor elkezdtem pötyögni ezt a bejegyzést, még nem tudtam, hogy szomorúakat is...

Az egyik legfontosabb, hogy most már valóban a MI Házunk. (Bár azt hiszem, már akkor a "miénk" volt, amikor nagyon kinéztem magunknak. 😏) Nem elhanyagolható ez a tény, pláne, hogy 11 évünkbe került, mire megvolt az előtörlesztés, majd a hitelt kifizettük. Persze a mai világban ez semmi, nem is panaszként írom, más ölne (valószínű minket, féltékenységből 😗), ha 36 évesen már tehermentes ház lenne az élete körül... jókor, jó helyen, kisebb szülői segítségekkel, szerencsével, áldással... ízlés szerint. Ez jó nekünk.

Pláne, hogy már hárman koccinthattunk rá 😍

De ahogy egy régi osztálytársammal beszéltük a napokban: "mindenkit lehet irigyelni valamiért, és mindenki életében van gebasz." (A legnagyobbról persze még mindig nincs kedvem itt írni... a hála mindenmásért sok dolgot felülír.)

Apróságokkal kezdődött. Hülye kis változásokkal.

A szomszéd ház melletti 3 tujából egyet már 2 éve télen kitört a vihar. Idén  a maradék kettő is kiszáradt, ki kellett vágni őket. Ez június elején történt meg Még nem ültettünk a helyükre semmit. Furán hamar megszoktuk az ürességet... itt.

Aztán... Augusztus 26-án reggel rá kellett jönnöm, nincs olyan, hogy "csak egy macska". 😑😟

Egyik kedvenc képem Róla, amikor még pici volt, és a folyosón lakott.

Macska-szempontból rossz helyen lakunk, főút mellett, rengeteg kamionnal... Fityirc reggel rohant haza, ahogy szokott. Nem akarok arra gondolni, hogy a kukák kirakása miatt megnyíló kapu "hívta haza" (na meg, hogy mi lett volna, ha megműttetjük, ahogy tervben volt)... Én nem láttam, Párom megmentett minket a "látványtól".Titeket még az általam tudott részletektől is megkíméllek. 😭 Azóta a diófa alatt pihen, mi pedig próbálunk felejteni. Mármint a méltatlan véget. A nálunk töltött majdnem-egy éve kitörölhetetlen emlékeket hagyott. (A trambulinra azóta sem mentem. Most szerencse, hogy az idő is rossz már.) Az viszont hatalmas hála, hogy Picur így került közel a halál ismeretéhez először.

Szeptember 10-én a regény-pályázatról is megérkezett a hír. Nem nyertem semmit. Persze tudom, ez csupán 5 ember véleménye, de pár napra hisztis lettem a hírtől. 😩

Szóval vége a reményteljes várakozásnak - csak el ne felejtsem, én mennyire szeretem, amit írtam...

Vége van a nyárnak is, amikor "csupán" 19-szer tudtunk menni strandra a Tiszához (Párom be is hisztizett rajta, de végül a "csakazértis" 20. fürdése elmaradt).

Most valahogy elfáradtam... de egyszer ennek is vége lesz. 😉😌😎

Ébresztő!

 Már olyan régen jártam itt, hogy lassan írni is elfelejtek... 

Az ok persze pont az írás volt ;) Február-március-áprilisban (pontosan 30-án végeztem), egy pályázatra ifjúsági regényt írtam... vagyis inkább a szereplők írták általam. Sosem éreztem még ilyet... de ahogy elolvastam a pályázati kiírást, bekattant egy ötlet, és a szereplőim elsőre aludni is alig hagytak. Ez az ihlet? :) 

A lényeg, hogy megszületett a mű. (Szerintem jó lett, de sajna nem én döntök a kiadásról. 😅 )

Aztán hagytam magamnak egy kis időt pihenésre. 

...

Talán túl sokat. 

Végül csak megszólalt az a fránya ébresztőóra! 😉

Cicánk, Fityirc beszökött a folyosóra, és az egymásra rakott bútorok tetején, a régi babaágyban talált rökéletes kilátóhelyet. Valamit nagyon néz az udvaron (jó vadász), de ahányszor meglátom ezt a képet, rám tör a nevetés. Vinnyogva röhögök. Tényleg úgy néz ki, mint akit legszebb álmából riasztott az ébresztőóra, és gőze sincs, mi van. 😂💗

Mindenesetre eszembe juttatta, hogy erről a pici, de annál különlegesebb bútoromról még nem írtam. No meg Fityircről sem. Mindkettejük érkezése csodás meglepetés volt. 💝

Épp gondolkozni kezdtünk egy cica "beszerzésén", de halogattuk a dolgot . Hát Ő nem.

Picur 4. szülinapi bulija utáni reggelen ömlött az eső, és a folyosókapu, a kinti lépcső felől brutális nyávogást hallottunk. Párom kinézett, és a hatalmas hanghoz egyáltalán nem passzoló méretű, icipici, bőrig ázott cicát talált a lépcsőn. 

Megszárítgattuk, és hiperaktív kiscica léte ellenére végül maradt.

Én egyszer (mindig támadt és harapott): " Rossz cica!"

Erre Picur: " Nem rossz, hanem huncut szép cica."

Hát így.

Vöröses szőre szépen befeketedett, majd napsütésben előbukkanó rozsdás színe lett. Különleges.

Amikor pedig Picurnak megrendeltem egy fa babaágyat a babáinak, másnap rácsodálkozhattam egy friss hirdetésre egy "használt" babaágyról, ráadásul a városunkban, és nagyon jó áron. Csak egy pillanatot vártam, amikor eszembe jutott az a bizonyos kis tulipános láda, és már írtam is az üzenetet az eladónak.

A hölgyet végül majdhogynem győzködnöm kellett. Szinte le akart beszélni (nem szívesen vált meg az ágytól), hogy ez nem játszani való babaágy, nagyon régi, talán 100 éves, és ritkaság, mert a gazdag paraszti ágyak mintájára készült. 

De megnyugtattam, jól látom én ezt. Néprajz végzettségem van.

Aztán, amikor meglátta a Házunkat a hölgy (mert még el is hozta nekem, pont útba estem), teljes mértékben megnyugodott.

Sajnos csak annyi derült ki a bútorkáról, hogy a Tisza-tónál vette egy antikvitásban, és egy öreg parasztház padlásáról került elő anno. 💖

40 cm a hosszúsága. 

Picur most meglátta, hogy erről írok:

- Szép kis ágy! Mire használtátok?

- Régen ez igazi játék babaágy volt, gyerekek játszottak vele, de most már annyira régi, és olyan különleges... 

Erre csak annyit mondott, hogy "kincsszerű, és nagyon értékes!" 💝 Az én lányom. (És még csak 5 éves lesz.) 😍

Őszintén szólva, a konkrét helye még nincs meg... de valószínűleg könyveket tartok majd benne.

A sajátomat is? 😉

Lefesteni nem tervezem. Nekem ettől a "csak ott festjük, ahol látszik" dologtól autentikus valódi.😏