Már 8 éve megvan a 3 kiállás a szobánk mennyezetén. Na jó, lassan 9 éve. A határozott terv már akkor megvolt, holott villanyosunk is rendesen értetlenkedett - 3 különálló lámpatestet képzeltem el ide. Nem mondom, hogy teljesen egyedi ötlet volt már akkor is... lakberendezési magazinban láttam először a példát, és beleszerettem. Sőt, már 2009-ben, lakber tanulmányaim során is "alkalmaztam".
Persze a 3 lehetőségből még mindig csak egy a működőképes, de a lámpaburák helyzete alakul 😉
Szintén nagyon régen, Nővéremtől került hozzám ez a nem pici lámpabura. Neki a kis asztalka kellett csak, én hoztam a maradékot.
Talán elnézitek nekem, hogy ettől a kopott rózsaszín huzattól azonnal megváltam. Amúgy is szakadt volt. (Mint a zoknim a képen 😅)
Maradt ez a kis "habos-babos" fém alap.
Először aranyra kezdtem festeni, de egyrészt nehezen láttam, hol is járok, és rájöttem, a tervezett helyén is ez lenne a helyzet - alig látszana.
Így újratervezésként hol máshol köthettem volna ki - fekete lett.
Persze látni így sem volt könnyű, túl vékony a fém anyag.
A fekete festéknél egy unikornis is a segítségemre sietett. 💖 Persze a rossz fényviszonyok miatt még kellett utána is molyolni vele. Legvégül már Párom fejezte be (?), de annyira úgysem látszik, ha maradt is néhol pici hiány 😁
Végül este, amíg én tornáztam, Párom megkreálta a kívánt kicsit-káosz látványt. Semmi sem feltétlen végleges, de így most tetszik.
Persze, a be-nem-üzemelt vezetékek látszanak, cserébe a nagy fém"csengő" alig..
Biztos, lesz még itt finomítás, hiszen a gyerekkorom-emléke lapos kis lampion nem valószínű, hogy alkalmas lesz villanykörte befogadására.... de ez az átmeneti állapot mégis megnyugtat kissé. Így 8-9 év után.
Aztán egyszer majdcsak jön a végleges verzió is... néhány év múlva...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése