Azértis és azértsem

 Az első, durván egy napig tartó sokk után, amit Bútoraim látványa okozott, a kis komóddal kezdtük a javítások sorozatát.

Amikor tényleg tüzetesen átvizsgáltam, magabiztos nyugalom töltött el. Lelki szemeim előtt megjelent a kis bútor alap állapota, s hogy miből mit "varázsoltam", még díszítés nélkül  is. Ebből a szempontból pedig tényleg szinte "röhejesnek" tűntek a friss hibák. Persze azért káromkodtam rendesen. 😐

A tetején lévő horzsolás macera volt. Csiszolni kellett, ettől a tetejét fedő farostlemez "felszőrösödött", kellett egy kis mestertapasz rá.

Máshol szerencsére nem kellett fehér pasztát kenni a fekete bútorra - azért itt még féltem picit, de a táblafesték nem okozott csalódást. Most sem. De azért sem emelem az egekbe a Trinátot, mert arra sem csillant fel a szemük, hogy a Bogaram is rajzolható tábla-fekete. 😝

Mivel hagyni kell száradni a mestertapaszt, így a nagy lendülettel kezdett javítás megállt cirka 5 perc után. 

A többi sérülést is felmértem. A hátulja itt-ott (mert arra lett fektetve, egyébként helyesen, csak éppen aláterítés nélkül...):

Bal felső sarok. A legdurvábbnak kinéző. Végül "csak" festeni kellett.

Ugyanez más, és hosszabb nézetből.

Jobb felső sarok kopása.

Jobb alsó sarok sérülése.

Leütődött alja .

Egyben az egész durva látványt nyújtott. 😒

Végül tehát többnyire festeni kellett, szerencsémre leginkább mattfeketére - aztán persze lakkozni minden javított részt. 

A tetején a fehér mestertapaszt is szépen fedte a táblafesték 2 rétegben, de hogy ne látszódjon a "plusz kis réteg", csiszolni kellett. Majd újabb két réteg festés... és újabb csiszolás. Párom szerint itt már tényleg tökéletes volt... szerintem viszont kellett még egy icipici csiszolás. 😅 Végül jöhetett a tényleg utolsó 2 réteg. Ez után pedig az említett lakkozás.

Az első csiszolás után...nem hagyhattam így!

Persze a végeredményről nincs fotó...majd pótolom 😉

Pláne... mert...

Ahogy most a képeket nézem, elképzelhető, hogy az alján azt a pici leütődést nem javítottam ...

Hamarosan folytatom a fakkossal... csak legalább 2 megrendelést be kellene fejeznem.😁

Tanulási folyamat

 Próbálok erre koncentrálni.

Nálam tegnap volt "péntek 13."

Második kiállításomról csúnyán sérülten kaptam vissza a bútoraimat. 😡😡😡😡😡😡 Mindez a nem körültekintő leszarós szállítás eredménye. 

Mellékelnék képeket, de nem vagyok képes most egyszerre szembenézni vele. 😟 Ahogy tegnap "átfutottam", minden sérülés javítható... de az érzés sajnos megmarad. (Mintha három gyönyörű gyerekedet egy kirándulás után - ahol nem kapcsolták be a biztonsági öveiket - úgy "kapnád vissza", hogy tele van a testük foltokkal, csikarásokkal...)

S hogy ez mire tanít?

Csak MI csomagoljuk és szállítjuk az alkotásaimat ezentúl.

Illetve nem árt kauciót vagy fedezetet vagy nemtudommit kérni minden kiállításrendezőtől.

Ja, és persze a képek egy része is sérült, a béna elpakolás miatt. A képakasztók könnyen nyomot hagynak a puha fán (mert a fenyő az). Szerencsére a visszahívott és már eladott képek megúszták ... "csak" a Fő Kép, Anyukám 60x60 cm-es Angyala  sérült jobban, de mindenki szerencséjére a helyére visszaakasztva (végre, 2 hónap után) nem feltűnő. A sebhelyek pedig arra valók, hogy tudd, megtörtént az életed...

A stratégiám a Bútoraim esetében, hogy szépen, lépésenként haladunk majd előre. Egyszerre éppen elég lesz egy "bibi"-vel foglalkozni. Hosszú menet lesz...

Ezzel fogom kezdeni:

Igen, jól sejtitek. Ez itt a mindenki által csodált kis komódom teteje. Baszti, hányszor fogok én még káromkodni...😡

De koncentráljunk a jó dolgokra is: ma végre megérkezett az égető bélyegzőm. 💖 (Persze szívesen felavatnám annak-azoknak? a fenekén, aki(k)ezt tették... örök emlék lenne  a -------- oltárán ... -ide szabadon behelyettesíthető a hülyeségtől kezdve bármi...😡)

Igazából tényleg el sem tudom képzelni, mekkora IQ, illetve milyen brutális szintű nem-odafigyelés leszarás kellett ehhez. Az 5 és fél éves kislányom is tudja, mennyire kell vigyázni Anya munkáira... de hagyjuk, mert megint felhúzom magam.

Szóval, amire még megtanított ez a gáz helyzet: Ne bízz senkiben, ha az értékeidről van szó!

Az biztos, hogy már kezdem a helyén kezelni a művészetem különlegességét, így az árakat is, bocsi. (Pláne, hogy a fa lapok ára is emelkedett.😒)

Úgyhogy, aki eddig halogatta a vásárlást, már tényleg ne sokáig agyaljon! 😁

A nevem és a technika levédetése folyamatban, mostantól pedig minden képem hátulját megpecsételem 😉

Pedig lenne dolgom

 Két hónapja szépen le vagyok maradva mindennel. Persze van az több is. Most (már egyideje nem) kicsit legálisnak érzem a pihit, de kezd nagyon gáz lenni... erre most is csak írok. Nem mintha ezzel olyan jól állnék... legalább elhitetem magammal, hogy dolgozok 😁😉

Nem mellékesen, örömhírről számolhatok be.

A keresztszeGes munkásságom második kiállítása ért ma véget. (Aki lemaradt, annak mondom: tessék követni oldalamat a facebookon...ott az elsőt megosztottam 😉)

A lényeg:

Március 12-én, Gergely napon (a családi nevünk miatt igen lényeges) számomra nagyszabású kiállításmegnyitóm volt szülővárosomban, Törökszentmiklóson. 💖                                                         

A helyi TV is ott volt, beszélgetős verzióban nyitottuk meg  a "showt", a kiállítás szervezőjével, Varga Andival. Én még nem láttam a felvételt, de állítólag jól beszéltem. 😎 Többször volt nevetés, arra emlékszem, tehát voltak poénjaink is. Mert ott ült mellettem Párom is, neki is volt mondandója pici, hiszen tényleg nem egyedül dolgozok - a fa lapok görcseibe szorult, vagy nem helyére menő szegeket Ő intézi el 😉 Kislányunk pedig a kiállítás előtti nagy hajrában alapozni segített. Jó csapat voltunk- vagyunk. 💖💕

Volt itthon pár nem-eladott képem (innen indult a kiállítás ötlete)... sok "visszahívás" történt (korábban eladott képekből), és rengeteg új kép is született. Nagy és kicsi vegyesen.

Nagy méret - ez elég tág fogalom: 20x20 cm-től egészen a 42x75 cm-es Eiffel toronyig terjed.

Ezek mellett