Igazi

Lassan 8 éve írom a blogomat. (Az első bejegyzést pontosan 2013. április 9-én írtam, miután március 11-én megvettük a Házat.) 

Lassan 8 éve fogalmaztam meg, hogy "a néprajzos és a lakberendező énem szerelmének megtestesítője egy tulipános láda".

Picit több mint 5 éve pedig, Picivel várandósan, rátaláltam egy kis méretű ládára, ráadásul a városunkban! ...és hagytam magam lebeszélni róla... 😖 Az okok és a miértek lényegtelenek... azóta már tényleg megszállottan kerestem egy kis tulipános ládát.

2 éve "bútor"festő tanfolyamon elkezdtem festeni egy sajátot, (egy régi fadobozból) székely mintával - Férjem miatt, aki negyedrészt székely. Az alapszínig jutottam... Az okok és a miértek lényegtelenek... 😅

5 év során néhány kis méretű festett ládikával találkoztam netes hirdetésekben, de vagy túl drágák voltak, vagy nem volt ládafiájuk, ami a blogom címéből kiindulva igencsak lényeges. Meg amúgy is.

Jó ideje nézelődtem már a galeriasavaria.hu-n (máshol is néha, de itt rendszeresen).

Nagyon sokáig szemeztem vele:

...de nem postázták Pestről (na jó, nem is kérdeztem), illetve 35000 Ft-os árához nagyon csúnyán megsérültnek találtam. Persze kb. fél év és enyhe leárazás után valaki megvette. Így már nézegetni sem tudtam.

Van fent még jelenleg (2021. jan.) is egy kis irattartó ládika.

Nekem a formája, színe nem tetszik igazán, illetve nincs ládafiája sem. 

Végül decemberben, ráadásul nem sokkal a születésnapom előtt, új "versenyző" jelent meg a színen.

Minden sérülése ellenére (vagy éppen azért?) egyből beleszerettem...

Hiányzik 2 lába, ettől billeg, s korábbi tulaja ezzel nem törődhetett, így a középső kis faragott dísz alja is megkopott. Az eleje pedig fáig kopott középen, Párom szerint a használat, kulcsfordítások során. A kulcsa már nincsen meg, de a zár gyönyörű. 💟

Szülinapomon persze a hirdetést körbemutogattam Szüleimnek, Nővéremnek, és hát... egyezett a véleményünk, miszerint túl sok sebből vérzik 😕

Mondanám, hogy "elengedtem", de (egyrészt nagyon utálom ezt a kifejezést, másrészt) nem. Nem hagyott nyugodni. Amikor ezt napokkal később Anyának is megemlítettem, annyit kérdezett: "Mi volt az első gondolatod, amikor megláttad?" Erre csak annyit tudtam mondani: "Az, hogy kell. Olyan, mint én, a 'bibijeivel'." 

Pár nappal később pedig, 300 km-ről...

...itt volt végre. 💝

Sajnos "előéletéről" az eladó sem tud semmit. Bevitték antikvitás boltjába eladásra, ő pedig megvette. Ennyi. 😕

Egyedül a kis lábak újrafaragásán és ragasztásán gondolkodunk... majd kiforrja magát a dolog. Egyelőre két Picur-gyűjtemény-kaviccsal pótoltam őket. 😉 A nagy ünnepi hajrában funkciót még nem, de kiemelt helyet már talált magának. 

Irtó pici, de ládafia... és az enyém. 😊

A blogomhoz méltó lettem. 😉😍

Remélem, még nem költözik...

 Karácsonyra Hédit kéz-bábokkal leptük meg (na nem sokkal, mert k**** drágák, illetve van is már pár darab), de azt a tipikus bábparavánt nagyon nem szerettem volna. 

Ennek is több oka van:

• még nincs külön szobája, ahol csak az övé lehetne a kupi (a nagy ház és a cserépkályha örömei... de tényleg szeretem), kerülgetni-mindigpakolászni pedig nagyon nem vágytam
• stílusosabb ötletem támadt 😉 

Lomtalanításkor barátoktól kaptunk egy nagy bőröndöt (bár még nem hoztuk el 😅) - elsőre az adta az ötletet. Klassznak tűnt a méret arra is, hogy kinyitva és belekucorodva, elrejtőzve lehessen bábozni. Második ránézésre persze nem tűnt ehhez elég nagynak, na meg ezt is csak tenni kell valahova a szobában... így az itthon fellelhető két, majdnemtökegyforma bőrönd közül is a kisebbre esett a választásom.

Itt írtam korábban a bennük rejlő lehetőségekről - természetesen így egy sokadik, el sem képzelt verzió valósult meg. 💓

Ez nem csupán azért jó, mert lett Valaki, akinek alkothattam valamit belőle, hanem mert a hat éve felvázolt lehetőségek közül igazából egyik sem tetszik már. 😂😃

Kiválasztottuk tehát a kisebbet-tisztábbat. Első lépésként Párom egy kis étolajjal könnyebben nyithatóvá varázsolta a zárakat, majd szépen ki- és letakarította a bőröndöt.

Ezután jöhettem én.

Első lépésként vékony fekete alkoholos filccel felvázoltam a betűket, majd Pentart textil és bőrfestékkel (Alkotó Energia pályázat nyereménycsomag része volt 😉 ), szabad kézzel kifestettem.

1. réteg - még nem az igazi

Első ötletem az volt, hogy alulra végig kis házakat, egy város árnyképét festem.

Aztán keresés közben várak-kastélyok rajzaiba futottam bele, így végül ezt választottam: 

...és egy fekete macskát, amit az alkoholos filccel rajzoltam fel.

Egy délelőtt kellett, hogy megfessek-rajzoljak mindent, és a betűket is kicsinosítsam még.
...1 nappal karácsony előtt, amikor kezdünk "bepakolni", vettem észre, hogy teljes száradás után az arany festék megmutatta a fekete segédvonalakat 😓 Így nem lett olyan nekem-tetszően tökéletes... de a lényeg, hogy a tulajdonosnak nagyon tetszett 24-én reggel (Nálunk így kezdődik az ünnep, utána jön az ide-oda menés...)

Először megijedtünk, hogy a vágyott unikornis nem fér bele...

...de csak le kellett fektetni.

A bőröndöt kibéleltem egy régi indiai függöny-kendőmmel, amit bárhol használhat paravánnak az "igazgató". (2 szék, vagy szekrényajtók között.) Ismeri már ezt a kendőt, de nem volt gond Neki sem. A bőrönd kinyitása után (az Apukája kell hozzá, annyira nem könnyű azért) persze nagyon meglepődött, hogy nem lát semmit. 😅Utána annál nagyobb volt az öröm. 💟

Azt hiszem, "feltaláltuk" a leg-környezetbarátabb, csomagolóanyag-mentes csomagolást. 😉

Persze kinyitás és kirámolás után, rögtön a bőröndbe kucorodott, és úgy kezdtünk bábozni, még pizsiben. 💟