Igazi

Lassan 8 éve írom a blogomat. (Az első bejegyzést pontosan 2013. április 9-én írtam, miután március 11-én megvettük a Házat.) 

Lassan 8 éve fogalmaztam meg, hogy "a néprajzos és a lakberendező énem szerelmének megtestesítője egy tulipános láda".

Picit több mint 5 éve pedig, Picivel várandósan, rátaláltam egy kis méretű ládára, ráadásul a városunkban! ...és hagytam magam lebeszélni róla... 😖 Az okok és a miértek lényegtelenek... azóta már tényleg megszállottan kerestem egy kis tulipános ládát.

2 éve "bútor"festő tanfolyamon elkezdtem festeni egy sajátot, (egy régi fadobozból) székely mintával - Férjem miatt, aki negyedrészt székely. Az alapszínig jutottam... Az okok és a miértek lényegtelenek... 😅

5 év során néhány kis méretű festett ládikával találkoztam netes hirdetésekben, de vagy túl drágák voltak, vagy nem volt ládafiájuk, ami a blogom címéből kiindulva igencsak lényeges. Meg amúgy is.

Jó ideje nézelődtem már a galeriasavaria.hu-n (máshol is néha, de itt rendszeresen).

Nagyon sokáig szemeztem vele:

...de nem postázták Pestről (na jó, nem is kérdeztem), illetve 35000 Ft-os árához nagyon csúnyán megsérültnek találtam. Persze kb. fél év és enyhe leárazás után valaki megvette. Így már nézegetni sem tudtam.

Van fent még jelenleg (2021. jan.) is egy kis irattartó ládika.

Nekem a formája, színe nem tetszik igazán, illetve nincs ládafiája sem. 

Végül decemberben, ráadásul nem sokkal a születésnapom előtt, új "versenyző" jelent meg a színen.

Minden sérülése ellenére (vagy éppen azért?) egyből beleszerettem...

Hiányzik 2 lába, ettől billeg, s korábbi tulaja ezzel nem törődhetett, így a középső kis faragott dísz alja is megkopott. Az eleje pedig fáig kopott középen, Párom szerint a használat, kulcsfordítások során. A kulcsa már nincsen meg, de a zár gyönyörű. 💟

Szülinapomon persze a hirdetést körbemutogattam Szüleimnek, Nővéremnek, és hát... egyezett a véleményünk, miszerint túl sok sebből vérzik 😕

Mondanám, hogy "elengedtem", de (egyrészt nagyon utálom ezt a kifejezést, másrészt) nem. Nem hagyott nyugodni. Amikor ezt napokkal később Anyának is megemlítettem, annyit kérdezett: "Mi volt az első gondolatod, amikor megláttad?" Erre csak annyit tudtam mondani: "Az, hogy kell. Olyan, mint én, a 'bibijeivel'." 

Pár nappal később pedig, 300 km-ről...

...itt volt végre. 💝

Sajnos "előéletéről" az eladó sem tud semmit. Bevitték antikvitás boltjába eladásra, ő pedig megvette. Ennyi. 😕

Egyedül a kis lábak újrafaragásán és ragasztásán gondolkodunk... majd kiforrja magát a dolog. Egyelőre két Picur-gyűjtemény-kaviccsal pótoltam őket. 😉 A nagy ünnepi hajrában funkciót még nem, de kiemelt helyet már talált magának. 

Irtó pici, de ládafia... és az enyém. 😊

A blogomhoz méltó lettem. 😉😍