Hazám, hazám...*

Van egy földgömböm. Még Nagymamámé volt. (Apukám Anyukája - név alapján volt Ő Nagymama, míg Anyukám Anyukája Pálinkás Mama.)

Emlékszem, néha együtt is nézegettük Mamával a gömböt, az pedig szinte milliméterre pontosan megvan az emlékeimben, hol volt a helye a házban. (Hálófülke, asztal a sarokban az ágy és az ablak között...)

Mama imádta nézegetni, úgy, hogy életében a várost is nagyon ritkán hagyta el. 

A földgömb még rendszerváltás előtti, 1979-es, "politikai földgömb". (Létezett a feliratai alapján belül világítós verziója is. No ez nem olyan.) Még Szovjetunió, Csehszlovákia, Jugoszlávia szerepel rajta.

Nekem mindig tetszettek a mattfekete "föld"gömbök, de egyrészt már kissé elcsépelt lett (úgy dereng, az IKEA-ban is lehet kapni), másrészt örökséget nem bántunk.

Csak amennyire megkívánja. 😉

A Földet levettük az időtől megsárgult műanag tartóról, és jöhetett is a táblafesték. Mi más?

Az első réteg persze még nagyon nem volt az igazi. Féltem is, hogy "ledobja" magáról a festéket, de 2-3 réteg kellett csak, és még picit csiszolni is lehetett köztük.

Az alját is lefestettem.

A végeredmény tökéletesen sima, egyenletes mattfekete. Elegáns, stílusos.

 Nálunk lassan mindenhol fellelhető a táblafesték...

Máig nem értem, a Trinát hogy nem kapott az alkalmon, amikor jeleztem 4 éve, hogy a Bogaram is tábla-fekete...

* Mamám kedves éneke volt a Bánk bánból. Azóta igazán sírós...

Luca széke*

* Ami éjjeli szekrény, és nem 13 napig készült... hanem stílusosan, 13 hónapig 😃.

(Ennek tükrében, no meg amúgy sem, nem ajánlom a tetejére állva nézelődést, se karácsonyi éjféli misén, se máskor. Ki tudja... 😏)

No persze nem egyfolytában tartott idáig az elkészülése, sok-sok napra jutott egy-egy kisebb, vagy nagyobb részfeladat... vagy azok ismétlése, korrigálása, ahogy az már szinte szokásommá vált, pláne a többszínű bútorok esetében. "Szeretem" magam "megviccelni", no.

Kezdtem a már bemutatott festékpróbával, és annak javításával. Ez a kép valahogy kimaradt a korábbi bejegyzésből, pedig nagyon szépen mutatja a Lignocolor kréta- és az ezer éves, erősen felkavarandó Polifarbe Platinum közötti különbségeket - nem csak színben.

Az alsó az igazi. 

Itt a már elkészült ajtó teteje kívánt kis korrigálást (csiszolás-festés).

Belül "nap-sárgára" kívántam festeni. Már a 2. kis dobozos arany Pentart festéket használtam el belülre, nem tökéletes eredménnyel... majd "bevásároltunk" (= 3 dobozzal vettünk) a megszűnésre kárhoztatott 1 literes Platinumból, 3-féle színt, amiből a sárga (dália) árnyalat igen közel állt az addigi aranyhoz, és még közelebb az általam elképzelthez... így a bútor belseje igen hamar és könnyen elkészült (a kezdeti, akril festékkel szarakodás bénázás után).

Nem túl jó kép, de fényben-élőben sem volt különbség a falfestékkel korábban festett kis fa lap és a bútor arany belseje között színben.

Úgyhogy átfestettem. Gyorsabban, szebbre.

Majd jött a táblafestékes nyugi-festés kívülre, az ajtó belsejére, a bútor tetejére, aljára.

Persze egy-két helyre kellett egy kis fatapasz. Az ilyen apróságok lassították a folyamatot.

Majd amikor már azt hittem, szépen lelakkozva minden... rá kellett jönnünk az ajtó felrakása után, hogy a sárga belül-körben inkább fekete kell legyen... tapaszolás-festés.

Aztán a bútor ilyen-olyan kis egyenetlenségei... újra csiszolások... még egy -két réteg festék...

Persze ekkor már végleges lakkozásra készültem... amíg a festés javítgatásával foglalkoztam, a maradék lakkom kifolyt a műanyag tárolókosárban a konyhakőre. ------lehetett volna nagyobb is a katasztrófa, de szerencsére egyrészt már kevés volt a doboz alján, másrészt Párom délután pont tudott venni egy új lakkot.

Szóval este már lakkozhattam is. Azt hiszem, így történt, de lehet idő nem volt rá, illetve újra közbeszólt a maximalizmusom... még egy kis csiszolgatás, még egy kis festés, hogy igazán szép legyen a szekrényke.

Végül...

Felkerült az ajtó, kisebb kutatás után megtalált bútorgombostól.

A belső kis polc is a helyén.

Most már csak új tulajdonosát keresi 💓😉