Hazám, hazám...*

Van egy földgömböm. Még Nagymamámé volt. (Apukám Anyukája - név alapján volt Ő Nagymama, míg Anyukám Anyukája Pálinkás Mama.)

Emlékszem, néha együtt is nézegettük Mamával a gömböt, az pedig szinte milliméterre pontosan megvan az emlékeimben, hol volt a helye a házban. (Hálófülke, asztal a sarokban az ágy és az ablak között...)

Mama imádta nézegetni, úgy, hogy életében a várost is nagyon ritkán hagyta el. 

A földgömb még rendszerváltás előtti, 1979-es, "politikai földgömb". (Létezett a feliratai alapján belül világítós verziója is. No ez nem olyan.) Még Szovjetunió, Csehszlovákia, Jugoszlávia szerepel rajta.

Nekem mindig tetszettek a mattfekete "föld"gömbök, de egyrészt már kissé elcsépelt lett (úgy dereng, az IKEA-ban is lehet kapni), másrészt örökséget nem bántunk.

Csak amennyire megkívánja. 😉

A Földet levettük az időtől megsárgult műanag tartóról, és jöhetett is a táblafesték. Mi más?

Az első réteg persze még nagyon nem volt az igazi. Féltem is, hogy "ledobja" magáról a festéket, de 2-3 réteg kellett csak, és még picit csiszolni is lehetett köztük.

Az alját is lefestettem.

A végeredmény tökéletesen sima, egyenletes mattfekete. Elegáns, stílusos.

 Nálunk lassan mindenhol fellelhető a táblafesték...

Máig nem értem, a Trinát hogy nem kapott az alkalmon, amikor jeleztem 4 éve, hogy a Bogaram is tábla-fekete...

* Mamám kedves éneke volt a Bánk bánból. Azóta igazán sírós...