A készítése néha már tényleg ijesztő volt. 😁
Közel 3 éve várakozik nálunk 2 kis szék. Nővéremé eredetileg, de először nem tudta eldönteni, milyenre kárpitozzam, aztán (úgy egy év után) el is felejtődött a dolog. Így maradt a köztes állapot. Ez.
Aztán jött Pici, no meg 6 évre rá a suli, és az ugyan ilyen, Mamámtól örökölt kis szék kell a kis íróasztalához. Mivel még egy szobában alszik velünk (hogy miért, az hosszú, ám a jelen írás esetén lényegtelen történet) a mi és az Ő ágya között vált szükségessé eddig a szék.
No, most végre kicseréltük 😃
Persze, nem volt olyan egyszerű menet.
1. Első körben összeraktam a lábait, a távtartó kis lécekkel együtt. Majd rácsavaroztam az ülőkét, és kissé csodálkoztam, hogy nagyon ingatag. Úgyhogy be kellett látnom, a kis összekötő léceket ragasztani kell a helyükre.
2. Tehát szétszedés, faragasztó vásárlás (pár nap kivárás...), mert a meglévőt nem találtuk sehol...
3. Párom lecsavarozta az ülőkét, és együttes "erővel" összeragasztottuk a szék lábait. Majd visszacsavarozta az ülőkét, és tök boldogak voltunk... amíg rá nem néztem pár óra múlva a székre, ami még rajzolásra várt. Az "alapozó rétegnek" feltett fehér lepedőre kívántunk rajzolni Picurral. A szék pedig viccesen és csámpásan kacsintott vissza rám, ugyanis a léceket sikerült fordítva rögzíteni, így az eredetileg szétálló lábak összefelé tartottak. Fénykép nem készült, és sajnos még nevetni sem támadt kedvünk rajta, pedig elég viccesen nézett ki. Szóval...
4. Párom általi gyors szétkapás még este - szerencsére a faragasztó még nem olyan véglegesen oldhatatlan pár óra után. Aztán pár nap múlva (mert közben volt Halloween-futás, meg másnap bulizás a szomszédainkkal), jóóóól odafigyelve végre újult lendülettel összerakta Párom.
5. Végül alkoholos filccel szépen megrajzoltuk a mintát. A boszit kislányunk fejjel lefelé 😉
Most már csak picit billeg... lehet, rosszul pároztattuk a két székecske lábát...😁Hát, legfeljebb szétszedjük-összerakjuk még egyszer 😅 Egyelőre a célnak megfelel 😉
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése