Először az volt a cím, hogy "Toronyóra lancal". Innen már lehet sejteni miről lesz szó. A visszatérésnek pedig épp itt az ideje.😉 A városunk katolikus templomán a toronyórák számlapkait néhámy éve újakra cserélték. Szerettük volna az egyik régit elkérni.
Ez már az új számlap, a régi sokkal királyabb, rozsdás volt. Naaaaaaaaaagyon jól nézett volna ki az ágyunk fölött de nem vagyunk nagy templomba járók, valószínűleg ezért sem kaphattuk meg.
A szobánk belmagassága kiadhatta volna. Persze azt nem tudom, hogy az ajtón hány darabban hozhattuk volna be.
Egy valódi óra mégis kellett. Én háklis vagyok az órák kattogására. Egyedüli kivétel a Nagymamámé, de azt szerencsére még nem örököltem meg a Szüleimtől. Ne kérdezzétek miért van ez így, egyszerűbb elfogadni. Végül a Temu oldalról sikerült rendelni egy DIY órát, pont nekünk való volt kipattintható és összerakasra váró számokkal. Az óraszerkezetnek pedig NINCS HANGJA!🙂
A bejárati ajtónk fölé került, a nappali részbe, mert a belmagassàg lehetővé tette.🙂

Kedves Mona! Próbállak valamilyen módon elérni és egy kérdést feltenni egy korábbi bejegyzéseddel kapcsolatosan. Sajnos a cafe blogos motor úgy látom már nem működik, ezért próbálkozom itt, remélem nem baj. Örömmel láttam, hogy rajtam kívül más is követi a "ha nem tudom, hogy nem szabad, akkor csak csinálom" filozófiát, és falfestékkel próbál bútort, lambériát festeni. Arra lettem volna kíváncsi, hogy milyen módon szoktad előkészíteni a felületet. Csiszolsz? Alapozol? Esetemben lakkozott lambériáról van szó. Előre is köszönöm, ha válaszolsz.
VálaszTörlés