Mint már írtam, most kicsit "leálltunk" a nagy munkálatokkal, de szerencsére az újravezetékelés végre beindult. Villanyszerelőnket kicsit régen láttuk már egyéb elfoglaltságai miatt :( Így lassan egy hónapja élünk úgy, hogy az új fürdőben nincs világítás (bár persze a gyertyafény romantikusabb), a folyosón, jelenlegi konyhánkban pedig tönkrement (mint tegnap kiderült, csak kiégett az izzó...mentségünkre megemlíteném, nem látható helyen...persze azért kipróbálhattunk volna egy újat...). Ráadásul már reklamálták, hogy nincs csengőnk (teszem hozzá, boldogabb voltam a szívrohamok előtt - brutális hangja van egy "retro" csengőnek), illetve Párom egy ideje már vaksötétben ment hátra a motorjához munkába indulván, a mozgásérzékelős lámpa hiányában (kutyánk ugyanis a motor ülését és a benzincsövet sem kíméli - rág, ha unatkozik). Pakolni pedig nem nagyon tudunk, amíg nincs kivésve a hátsó szobában a fal a csöveknek, illetve az első, lakott szobából kell hátrahúzni még vagy egy tucat vezetéket, így a végleges színre festés is várat magára. :(
Néha tényleg olyan, mintha táboroznánk.
De tegnap végre elkezdődött a változás. :) Sajnos az eredmény kevesebb, mint a rá fordított meló és idő, de legalább már csengőnk van (ma +1 szívroham), illetve a kert hátulja is fényárban úszik, ha kell (a kutyánk szereti "kapcsolgatni"). :) Szóval már nincs sok hátra, és lehet pakolni. Most az egyszer talán nem vagyok egyedül a lelkesedéssel. Az ugyanis már nem volt vicces, és elvesztettem a lazaságomat, amikor szombaton Kedvesem motorostalálkozóra indult (zuhogó esőben is, mint egy Igazi Motoros), és sem a bakancsát, sem az "egyenpulcsiját" (amin a motoros csapatuk - nem klub - emblémája van), sehol nem találtuk. Ő lazább volt (vagy csak simán fanatikus), végül a régi csizmájában indult útnak, és csak arra kért, hogy a bulijukra meglegyen a pulcsi (egy hónap múlva lesz, azt hiszem, még van remény).
No de a lényeg: szeretem, hogy még mindig vannak felfedezetlen (értsd: nem kitakarított és rendbe rakott) helyek a Házban. Amíg tegnap villanyszerelőnk munkálkodott, Párom segített neki, s eközben egy kis padláson szét kellett néznie. Aztán egyszer csak talált egy faragott bútorlábat :) poénból mondtam neki, hogy "ilyenből még hármat, légyszi", és...
...csak kívánnom kell, és lehozza nekem még a bútorlábakat is :)
Régóta vágytam már valami hasonlóra :) Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy az egyik (a képen a harmadik) ketté van repedve (végül is épp középen hosszában, úgyhogy még van benne fantázia), és nincs köztük két teljesen egyforma. Az egyik hosszabb egy gondolomnyit, a másiknak a vége kerekebb, a harmadik egy picit karcsúbb, a negyedik pedig ugye az ötödik is. Lecke feladva, de még nem tudják, hogy szeretem a kihívásokat, úgyhogy nem ússzák meg - kegyetlenül fel lesznek használva. Valahogy, valamikor - ötleteket a kiadóba kérek :)
Anya hívta fel a figyelmemet rá, hogy egy régebbi Otthon magazin alapján esztergált lámpatestet akarok úgyis...továbbgondolandó. :) (Amúgy Apa esztergályos, csak tökéletes állapotú faanyag kellene...)
Szóval, lesz min agyalni, miközben őt csiszolom és festem:
A végére pedig még egy örömhír: dacolva esővel-zord idővel, virágzik a "beteg" cseresznyefánk :)
Szerintem ezek nem bútorlábak, hanem csövekbe való díszítések. Nálunk hasonlóak vannak a kerítés oszlopokban. Talán ezért nem egyformák.
VálaszTörlésSzia!
TörlésBiztos, hogy bútorlábak, a tetejükön az a vékonyabb rész a rögzítésre, becsapolásra szolgál. Valószínűleg kézzel készült, azért nem egyformák teljesen. Szerintem :) De nagyon kíváncsi vagyok, milyen díszítésre gondolsz, nem tudsz képet küldeni? :)
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlés