Ágyunk van. Persze nálunk már ez is nagy szó, mert debreceni albérletünket kivéve mindig matracon aludtunk, de hát, fel kell nőni. :) A belmagassághoz mindenképp.
Ágyvégünk azonban nincs, ha csak azt a csupán lámpafénynél bizonyos szögből látható szívet nem tekintjük annak, amit festésnél a kis hengerrel, fehér festékkel mázoltam a falra, még az első réteg festés előtt - poénból-szerelemből. Nem láthatóra "terveztem", így sikerült.
De a fehér fal, mint tudjuk, elég érzékeny a nekidőlésre, színes párnahuzatra, kézfoltra, borsófőzelékre, szóval mindenre. Egy szó, mint száz, ágyvég kell.
Már a legelején felfedeztem két régi ajtót hátul, de végül csak az bizonyult "szalonképesnek" a tervemhez, ami a góré oldalánál volt letámasztva.
Valami ilyesmit szerettem volna:
villangoclothing.blogspot.hu
De hasonló lesz, mint itt:
akicsihaz.blogspot.hu
Eddig ennyire jutottam, egy délután alatt:
Megnéztem elölről:
...megnéztem hátulról, és lesöpörtem róla minden oldalról a dzsuvát...
...lecsavaroztam a félig már hiányzó zárszerkezetet...
...kicsavartam a helyéről a két vaskos, igencsak ragaszkodó kallantyút...
...spaklival (vagy spakni? sose tudom :( ) lekapartam a felrepedezett festékréteget...
Aztán "imádott" kis excenter csiszolómmal a nagyobb felületeket megcsiszoltam, a kisebbek még várnak, azokhoz csiszolópapír, és szabad idő kell. Szóval nemsoká folyt. köv.
(De tényleg, kezdve az utcai és udvari ablakkeretektől, a küszöbökön és a hátsó szoba már "felrobbantott" farostlemez padlóján át a garázsajtóig mindennek ilyen mustársárga (?) színe van. Amikor a régi szekrényt takarítottuk, amire a ruháim várnak, és szerszámosnak használták korábban, találtunk két üveget, gyanúsan hasonló színnel. Talán nem is kell mondanom, hogy repültek a portáról.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése